2002-Bolyai-év Köblös Csilla
Bolyai Elméleti Líceum Marosvásárhely, 11. oszt tanuló pályázata LÁNGELMÉK LEVELEI A két Bolyai munkássága elismert nemzetközi érték, sorsuk pedig mindnyájunk számára tanulságos és elgondolkodtató. Mivel nem lehet e két géniusz életművét néhány sorban ismertetni, ezért érdemesebb életüknek egy-egy szeletét megvizsgálni. Kettőjük kapcsolátában a sok közszájon forgó -nem mindig jóindulatú- mende-monda kúszaságában úgy véljük, hogy érdemes több figyelmet szentekni a levelzésükre. Ezért választottuk jelen tanulmány témájának a két Bolyai levelezésének vizsgálatát. Számos levelet írt "egyetlen " hű barátjának Göttingába,Gaussnak. A levelek egyik célja a tudományos világgal való kapcsolattartás: ". . . történt-e valami a tudomány világában?. . . " olvashatjuk egyik levelében. A levelezést az információszerzés céljából is felhasználta, Gauss véleményét kérte az általa nem ismert munkákról : " . . . . állíts össze nekem egy jegyzéket a legkítűnőbb matematika és fizika könyvekről , írd meg véleményedet Mayer fizikájáról (nem ismerem ) a legjobb munkát a kettős könyvelésről, s azt is, ha valami fontos új felfedezés volna e területeken.. . " A mindennapi élet könnyítésére szolgáló megoldásokra és egyben a matematikai kérdésekre is barátjától várja a választ: " . . . . közöld azt is, hogy egy megsodort kötél visszacsavaró ereje, ha szabadon hagyják, képes volna-e (gyakorlatilag) egy tengelyt úgy forgatni, hogy néhány órán át mozgásban tartson egy szivattyút, vagy másféle rugóerővel meg lehetne-e oldani?. . . " " Azt mondják a krumpli néhány év után elfajul , (. . .) az idén magot is vettem , de nem tudom kezelni, ha valamit megtudsz, értesíts.A krumpli termesztésének legjobb módozatáról is. " Bolyai és Gauss közti szoros baráti kötelék kifejezője talán az is, hogy a távolság ellenére Gauss az elsők között értesül Farkas első házasságáról és apaságáról. Bolyai részletesen beszámol János cseperedésének mozzanatairól és a matematika iránti korai érdeklődének fokozatairól. A még csak három hónapos " fekete hajú és szemöldökű, nagyon mozgékony " csecsemőről azt írja Gaussnak, hogy " megérti szívem hangját. . . " Az évek múltán Bolyai Farkas egyengetni próbálja fia útját, s ehhez hű barátjától kér segítséget akit önmagánál nagyobbra becsül: "... én a Matematikának szántam őt, ő is ennek szentelte magát, és két esztendő múlva Rád volna szüksége. . ." Gauss mindezen dolgokban nem támogatja Farkast, ezt a 23 évi hallgatása is bizonyítja. Levelei túlnyomó részét azonban fiához intézte. Ezen levelekben a leggyakrabban előforduló témák : a matematika, az iskolai előmenetel, hosszas beszámolók és figyelmeztetések. Nagyon sok tanáccsal látja el fiát, és látván, hogy ez nyomdokába lép, azt hangsúlyozza , hogy mennyire más körülmények között léptek e pályára, illetve hogy milyen nagy előny János számára, hogy gyerekkora óta komolyan foglalkozhatott matematikával. Nem akarja, hogy fia ugyanazt az utat válassza mint amelyet ő is végigjárt egykor, nem akarja, hogy fia életének elvesszen " minden világossága, minden öröme " és hogy a parallelákkal való foglalkozás megfossza minden "idejétől, csendességétől és egész élete boldogságától". A matematikus szigora és az apai szív melegségének ötvözodésével próbálja eltéríteni fiát céljától "a Istenért kérlek!hagyj békét a paralleláknak." János apja konok természetét örökölte, s ennek apja is tudatában volt, tudta , hogy fia tovább fogja hajszólni az elérhetetlennek tünő célt. De látván János eltökélt szándékát a későbbiekben támogatja és buzdítja az Appendix elkészítésére: "Egésséget testben! s a lélekben oly tüzet a tanhoz, hogy lassak még mielőtt elhunynék edj Appendixet " Fiának gyakran beszél a dohány és alkohol káros hatásairól ámbár saját életével nem igazán mutatott példát. Farkas aggodalma , hogy húsz esztendős fia miként tud ellen állni a nagyváros bűnös csábításainak erősen fokozódott. Majd két pontban foglalja össze aggodalmait: "Én téged a Duellumtól féltelek leginkább s a fejérnépektől " János jól vívott, gyorsasága tüneményesnek bizonyult. Érthető, hogy apja azt tanácsolta, hogy kerülje a részeg embereket és útszéli kalandokat, ugyanakkor az " égi szerelemtől " is félti fiát. A szeretetet kétféleképpen mutatja be: " Kétféle a szeretet , az eggyik meg-járja elébb a mennyet, a másik fel se hág a földröl. Amaz is tsak oda esik, tüzes orbitája posványába végződik. A tsupa testi szerelem (kivált most amikor Paris közepitől a havasak tetejéig el-terjedt a Frantz pestisse (szifilisz járványa) s pusztítja a földet , mitsoda és mennyi s millyen nyomorékokat tsinál, nem is képzelheted... látogasd meg a Frantzosok ispotállyát el ne mulasd. A másik szeretet mennyei formában kezdődik, a legszebb érzés, angyali harmónián kezdődik... ) " Ezekután a hazasságról is beszél fiának levelében: "..a legjobb házasság is tsak türhető" és példaként hozza fel Newton életét , kiről azt vallják, hogy tudomány iránti szenvedélyének eredményeként " szüzességét a koporsóba vitte..." Barátainak írt leveleiből megtudjuk , hogy Farkas házassága nem túl szerencsésen alakult, és emiatt van talán, hogy véleménye a nőkről elég sötét. Az asszonyt " malum necessarium - nak "(szükséges rossznak) nevezte el. Édesanyja haláláról részletes beszámolót ír fiának, melyben elbeszéli, hogy anyja betegsége súlyosbodott , végül 1821 szeptember 18-án meghalt. Egyazon levélben aprólékosan, hideg józansággal részletezi, hogy mi mindent látott a női test boncolásakor, és gyöngéden okosan vigasztalja is fiát, előrebocsátva az utolsó órák , hol érzelmes, hol reális leírását: ". . . az Isten szegény sokat szenvedett Édes Anyádnak ollyan szelid szép véget adott, a'millyent Nékem 's valaha Néked adjon!. . ." Elgondolhatjuk, hogy milyen keservesen megsiratta édesanyját az otthon elkényeztetett s már negyedik éve megszakítás nélkül messze idegenben elő fiú. De az Akadémia munkarendje nem hagyott sok időt búslakodásra. Két fő orvossága van a búnak - írja sokkal később Farkas -, egyik a még nagyobb bú,másik a dolog. A betegség utolsó szakaszában Bolyai Farkas leírta kedvesének utolsó szavait, de levelében mindössze azokat írja le melyek vigaszt jelentenek fia számára. A levélben megmagyarázza fiának anyja betegségének fiziológiai okát. Apa és fia közti viszony megromlott, ami részben az anya halálát követő örökösödési konfliktusnak , részben a Jablonowsky féle lipcsei Tudós Társaság pályázata körül felizzó haragnak tulajdonítható. Az első komolyabb összezördülésre 1825 első felében került sor, közvetlenül az apa második házasságkötése után, úgy tűnik, hogy ennek teljesen anyagi okai voltak. Valahányszor János benn járt, mindig csak veszekedtek, elkeseredettebben, mint valaha. János pénzt kért kaucióra, hogy megnősülhessen, Farkasnak pedig nem volt. Úgy marakodtak, hogy a szomszédságnak csorgott a nyála a gyönyörűségtől. Farkas Ez azonban nem akadályozta meg a két Bolyait, hogy egy-egy kérdéssel egymáshoz forduljanak. Ezen levelekből hiányzik a megszólítás és végükről az üdvözlet meg az aláírás, itt nem a megszokott melegséggel és közvetlenséggel kezdik hanem távolságtartóan és kedvetlenül ami hivatalos kicsengésűvé teszi ezeket. Bolyai János levele apjához: ". . . Oly kevéssé voltam levélírásra diszponálva." Bolyai Farkas levele Jánoshoz: " Küldök két levelet megoldás végett, mely után visszavárom.", "Küldöm a könyvet.Kérlek, hogy elolvasva hozd magad el." )" Jánosra nézve ez a családi élet végeredményben valóban csak terhet jelentett, ránk maradt írásai közt azonban van jele annak, hogy az apai gyöngédség és a gyermekeiről való gondoskodás érzése-legalább időnként- élt benne. Míg anyjához való viszonyát kizárólag az érzelmek birodalmára korlátozta, apjához fűződő kapcsolataiban az értelem dominál.Kettőjük viszonyát éppen az teszi hevessé és sokszor kegyetlenné, hogy az apjának túlságosan nagy szerepe van a fia életében. Apa és fia évtizedekig tartó civakodásainak vannak sűrűsödési pontjai. Farkas testvérének halála után pedig Jánosra került a hagyaték rendezésének ügye, mivel ennek nem volt családja. Nem volt sűrgős ezért egy esztendőbe is beletellett amíg belefogott Antal hátralevő leveleinek az átnézésébe. Ekkor került a kezébe apjának még 1838-ban kelt levele , melyben Jánosnak a lipcsei pályázat kapcsán tanusított magatartásáról ír, meglehetősen elkeseredett hangulatban és kemény hangon. János éktelen haragra gerjedt. Azt írja róla az apja, hogy ő mocskolja magát az emberek előtt, sőt mi ennél súlyosabb, hogy hazudik. Ekkor ő fog tollat, hogy válaszoljon apjának. Mikor Farkas megkapta a levelet, ő háborodott fel, legalább annyira mint amikor János a másikat megtalálta.Mi az, hogy nem hazudott?! Ez egyszerűen játék , mégpedig nagyon átlátszó játék a szavakkal. Ha nem akarta volna félrevezetni, akkor azt kellett volna mondania "Én már elküldtem" Hát jó! Ha János így akkor majd ő is!Nem is kellett sokáig várnia az alkalomra.Antal halála után Farkasnak kellett a domáldi és bolyai gazdaság után néznie. Ekkor megdöbbenve szerzett tudomást, hogy János kivágatta és eladta azoknak a fáknak nagy részét, amelyeket még ő ültetett első házasságának mézesheteiben. Mérhetetlen düh fogta el.Nehezen tudta megbocsátani fiának az anyagi kárt is, de végképpen engesztelhetetlen volt amiatt, mert ezeket a fákat különösen szerette. Mindamellett, hogy köztük nézeteltérések voltak az 1842-es ősz közelgésével az apa aggódik fia egészségi állapota miatt: "Fejedre nézve a lábra vigyázz, meghűlése,vizesülése inkább árt a kedv szerinti tensionál, átalán ilyenkor a hűlés s a gyümölcs tejes, ecetes ételekkel együtt könnyen megzavarják az egésséget". Szerintem a két lángelme kapcsolata abban tér el egy megszokott apa-fiú kapcsolattól, hogy nem a mindennapi témákról leveleznek, hanem tudományosan megalapozott és többnyire a matematikával kapcsolatos kérdésekről , illetve az is ritkaságnak számít, hogy apa fiú együttműködve törtetnek a matematikai felfedezések irányába. Bolyai Farkas öregkori leveleiben a halál gondolata ismét megjelenik, és meghagyja, hogy temetésén semmi ceremónia ne legyen csak az iskola csengettyűje szóljon. János három évvel élte túl apját. Apja halálos ágyát ő és néhány kollégiumi diák álta körül, amikor ő befejezte földi útját , csupán egy jóravaló szolgálólány volt aki levelet ír öccsének Gergelynek. 1860 Január 24-én eltemették, temetésén három ember vesz részt. A felismerhetetlenné vált sírt, 23 év után csupán egy ember tudta megmutatni. Az 1884-ig " jeltelen " nyughelyet a marosvásárhelyi " ev. Ref. fotanoda Elöljárósága " közadakozásból emlékkővel jelöli meg. Láthatuk, hogy a két Bolyai két bonyolult , hatalmas és meg nem értett lángelmék. Emléküket azonban ma is sok intézmény őrzi és a marosvásárhelyi magyarság szimbólumává váltak, mindnyájan szeretettel , tisztelettel és csodálattal gondolunk rájuk. Könyvészeti anyag:
|